2017. március 12., vasárnap

Meridia I. – A Tengeristennő Bajnoka 2. részlet


Az Aranymosáson első pozitív lektorit kapott regényemből újabb részlet került fel a verseny honlapjára. Ha tetszik az ízelítő, kövesd a bejegyzés alján található linket!

***

A gyenge szellő nem keltett hullámokat, és még arra sem volt elég, hogy hűsítse az embert, nemhogy belekapjon a vitorlákba. A hajó immár két napja alig haladt valamit.
Kame a hajókosárban teljesített szolgálatot. Nem mintha sok kémlelnivaló akadt volna a láthatáron, de a parancs az parancs. A tűző nap elől a kosár peremének árnyékába próbált elbújni, fejére tengervízzel átitatott kendőt kötött. A lecsepegő sós lé összekeveredett a mellkasán összegyűlt izzadsággal, átáztatva durva vászonmellényét. Megszokásból ki-kilesett a vakítóan csillogó kékségre.
Váratlanul apró, de egyre növekvő pont tűnt fel az égen. Kame lustán feltápászkodott, és a korlátra támaszkodva figyelte, ahogy alakot ölt. Amikor már egyértelműen látszott, hogy magányos sirály tart feléjük, a matróz az erszényéből puha bőrszíjat kotort elő.
A sirály párat körözött a hajó zászlaja felett, majd leszállt a kosár peremére és várakozón a fiú felé nyújtotta nyakát. Nyakörvére egy kis pergamentekercset erősítettek, rajta vörös, címeres pecséttel. Kame azonnal felismerte a jelet, és idegesen kapkodva rákötötte a madár lábára a bőrszíjat. Vállára ültette a betanított sirályt, majd mókusügyességgel lemászott a fedélzetre.
Egy hallal teli hordóhoz lépett, kivett belőle egy frissebb darabot, melyet egyetlen, gyakorlott mozdulattal végighasított, majd a kis hírnök elé tette. Míg a madár a csemegével foglalta el magát, a fiú kikötötte a hordó melletti fakaróhoz, nehogy miután jóllakott, visszarepüljön Meridiába a válaszlevél nélkül. Így már nyugodtan leoldhatta róla a tekercset.
Kame szomorúan csóválta fejét, miközben nézte, ahogy a sirály falatozik. Ő maga napok óta nem kapott egyszerre ekkora fejadagot. Már rég elhagyták a halban dús vizeket, Meridia peremvidékén rostokoltak. Kevés és sovány húsú volt a fogás, a kapitány pedig még ennek ellenére sem engedélyezte, hogy megduplázzák a kétszersült-adagot. A jól ismert víziutaktól távolodva csak még kevesebb húsra számíthatnak majd. Irigykedve nézte az állatot, és szinte siratta az elpocsékolt halat. Hiába, ha a betanított sirály nem kapja meg a jutalmát, félő, hogy többé nem kelne útra megkeresni egy hajót.
Az uralkodóház igen fontos dolgot akarhat a kapitánytól, ha ilyen messzire levelet küldtek. Főleg, mert nem lehettek biztosak benne, hogy még nem tértek le a sirálynak betanított, ősi tengeri útról. Ha nem lett volna ilyen pocsék szelük, nincs az a madár, amelyik még rájuk talál a végtelen tengeren.
Legalább láthatja nagyra becsült kapitányát. A kapitány ugyanis immár vagy három napja bezárkózott a kabinjába. Állítólag éjjel-nappal furcsa, elrongyolódott kódexeket bújt, próbálta megfejteni az igazságot a rájuk váró ismeretlen vizek természetéről. Ahogy erre gondolt, Kame kicsit félt is megzavarni a munkában.
Még nem szokta meg, hogy egy ilyen híres ember alatt szolgál. Amint meghallotta, hogy Espadon matrózokat toboroz, rögtön jelentkezett. Mindenkinek azt mondta, hogy látni akarja, mi van a zátonyon túl, de valójában csak a kapitány közelébe akart kerülni. Meridia hőse, a kalózvadász alatt szolgálni – ez számára olyan volt, mint egy beteljesült álom. Elképzelte, amint Espadon kapitány egy napon megnyeri a Tengeristennő Versenyét, a hagyománynak megfelelően elveszi a főpapnőt, és ő lesz az új király. Kame pedig talán egy lehet a bizalmasai közül... Ha nem bosszantja fel.
Espadon valóban olyan jó hajós volt, mint beszélték, ám a kocsmai mesékben nem tettek említést arról, vajon az uraság milyen rosszul tűri a kabinjába tolakodó kéretlen vendégeket, kiváltképp a királyi üzeneteket kézbesítő matrózokat.
Kame nagyot sóhajtott. Annyira már ismerte a kapitányát, hogy tudta, akármilyen rossz hangulatban van is, a férfi nem fogja bántani. Legalábbis fizikailag nem. Legrosszabb esetben a következő megbízása a halashordók tisztítása lesz. Nem mintha az ifjúnak lett volna választása – a levél kézbesítése az ő kötelessége.

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése