A hét elején, a
Kultúra Napja alkalmából meghívtak Cseténybe egy író-olvasó
találkozóra. Nagyon jól éreztem magam, remélem, ti is :)
Vallom, hogy vidékre
túl kevés kulturális program jut el, így ilyen szempontból is
örültem a meghívásnak. Szeretnék minél több helyen találkozni
az olvasóimmal, de persze, a szülőfalumba visszatérni kicsit más
élmény. Sok az ismerős arc, az emlékek...
Délben az iskolába
látogattam. Jó volt látni egykori tanáraimat, az iskola nem sokat
változott. Illetve, mintha minden kicsit kisebb lenne, persze tudom,
valójában csak én nőttem meg :)
Mivel a Felvont
vitorlák felnőtteknek szól, így a regény történetéről
gyerekeknek nem akartam beszélni, abba azonban szívesen
beleegyeztem, hogy a könyvkiadásról, “íróságról”
beszélgessek velük. Nagyon örültem a diákok kérdéseinek, olyan
érdekes témák merültek fel, mint hogy tanulható-e az írás,
hogyan lehet nekilátni egy fantasy világ megalkotásának vagy épp
mire kell figyelni a szereplőknél.
A könyvtárban
pedig öt órakor kezdődött a felnőtteknek az író-olvasó
találkozó. Először azt hittem, csupán páran leszünk, aztán
átvonultunk a könyvtárból egy szomszédos terembe, ahol
meglepetésemre már sokan vártak rám. Ha jól becsültem, majdnem
húszan voltunk a teremben, és még legalább ennyien küldték
üdvözletüket. Először én beszéltem egy keveset a regényről,
majd itt is kötetlenebb beszélgetés alakult ki. Végül a már
kötettel érkezőknek örömmel dedikáltam a Felvont vitorlákat.
Ez úton is köszönöm
kedves Emíliának, aki először megkeresett, és meghívott
Cseténybe! Nagyon jól szervezett, boldog este volt.
