Könyvhét 2019.

Az idei Könyvhét új helyszínen, a Dunakorzón volt, ami számos új élményt vitt az eseménybe:
1. a kilátás csodaszép
2. a standok kevésbé hatnak zsúfoltak, kényelmesebb végigsétálni köztük
3. garantált ajándék napszúrás

Délután egytől - vagyis a legnagyobb hőségben - dedikáltam, Chiarával és Bálint Erikával egy asztalnál. Örültem, hogy találkozhattam velük, igazi csajos, beszélgetős hangulat volt az asztalnál.

Bessenyei Gábort váltottuk, aki meglepetésünkre lecsukott napernyő mellett üldögélt, ami rendkívül merésznek tűnt a kánikulában. Egészen addig, míg nem világosított fel minket, hogy az árnyékgenerátor egyszerűen csak rossz, folyton felkapja a szél, és ettől esetleg olvasókra is támad. Jelentem, hárman (és még pár segítőkész barát) megküzdöttünk a problémával, sikerült megzabolázni a makrancos ernyőt, és mind a hárman el is fértünk alatta.

Azt hittem, a hőségriadó elriasztja az olvasókat, de tévedtem. Legnagyobb örömömre találkozhattam veletek - igazi hősök vagytok! :) Volt, aki felkészülten érkezett, egy hosszú-hosszú listával, mert számos aláírást gyűjtött (remélem, sikerült mindet megszerezni!), volt, akinek legalább olyan menő kígyótetoválás tekergett a karján, mint a könyvborítón lévő... csupa érdekes személyiség. Ilyenkor mindig feldob, hogy látom, milyen sokféle kalandor fordul meg Meridiában.

A mostani eseményre nem egyedül érkeztem, a háttérben a férjem is szorgoskodott, és készített pár képet a standon sorakozó kötetekről.

Megfogadtam, hogy most nem veszek könyvet, mert még a Könyvfesztiválos beszerzéseim nagy része is olvasásra vár, de persze, hogy elcsábultam. Őt fogadtam örökbe - léleksimogató, pszichológiás és hörcsögös, az én lelkemnek most ez márpedig kellett (már olvasom, a felénél járok, nem bántam meg a döntést):

Jó volt sétálgatni a parton, figyelni az embereket, megkóstolni az ivókút vizét (palackszám), vagy épp csendben andalogni egy kicsit a közeli sétálóutcán. Remélem, megtartják ezt a helyszínt.

Búcsúzásként egy fáradt, de boldog selfie :)

Olvass tovább

Könyvfesztivál 2019.

Idén a hétvége mindkét napján kinn voltam a Millenárison, és mondhatom, dupla öröm volt.

Szombaton háromnegyed tizenegykor érkeztem, hogy délben meghallgassam a Miért szeretjük a young adult irodalmat? című beszélgetést Katona Ildikóval. Igaz, bő tíz percet késtem, mivel hiába érkeztem előbb, alig találtam meg a termet. Mit szépítsük, eltévedtem egy kicsit - én egy egyenes utcán is képes lennék rá, hát még egy zsúfolt épületben :)

Elmélyülten hallgatom a beszélgetést

 Bár a YA kevésbé a terepem - igaz, mostanság egyre több Vörös Pöttyös is a kezembe akad -, mégis úgy éreztem, ezt érdemes lesz végighallgatom. És milyen jól tettem! Katona Ildikó mesélt arról, hogyan indult a kiadó, miképp született a Vörös Pöttyös márka és sok érdekes könyvkiadási kulisszatitkot árut el. Az biztos, hogy ezután minden hasonló beszélgetésen igyekszem majd ott lenni.

Róbert Katalin beszélget Katona Ildikóval

Amint kiléptem az előadásról, már várt két barátom, aki Veszprémből érkezett a fesztiválra - a Könyvfesztiválban talán ezt szeretem a legjobban. Olyan ismerősökkel futhatok össze itt, akikkel amúgy csak ritkán találkozunk.

Régen említettem néhány interjúban, hogy az Aranymosást akkor ismertem meg, amikor egy haverom beküldte az írását. Így kezdtem el figyelni az oldalt, fellelkesültem, majd írni kezdtem a Meridia sorozatot, amivel négy évnyi írásmentes időszak zárult az életemben.

Nos, a jobb oldali srác az, akinek köszönhetem. 

Mellettem Fertig Dávid, hátul Unger Gergő kukucskál

Délután háromkor elhagytam a B épület melegét, hogy csatlakozzam az SF.Galaxis szerzőihez egy közös dedikálásra. Ismerkedtünk, jót nevettünk együtt, és ülőhely híján az első olvasókat díszsorfalat állva köszöntöttük. Aztán valahonnan sikerült padot és asztalt lop... izé, kölcsönöznünk, és utána még gyorsabban ment a dedikálás. Jó kis csapat gyűlt össze, élveztem a közös beszélgetést. Bár csak egy órát ígértem, végül fél ötig maradtam. Tovább nem tudtam, mert hiába a jó hangulat, addigra beüldözött a hideg. Hiába, kivételesen nem napsütötte Könyvfesztiválunk volt, hiányzott a fűre kiülős hangulat.

balról: Puska Veronika - Dyta Kostova - James Grey - Varga Balázs - jómagam - Szabó Zoltán - Early Moon

A képről ugyan lemaradt, de Urbánszki László is csatlakozott hozzánk egy hosszú beszélgetésre.

De ezzel még nem ért véget a Könyvfesztiválom, odabenn jót beszélgettünk és nevettünk Róbert Katalinnal, Eszes Ritával és Novák Vicával. Kis időre csatlakozott Bessenyei Gábor is (aki olyan menő, hogy a Könyvfesztiválról nem csak írt, hanem videózott!), és Rácz-Stefán Tiborral is beszélgettem. Illetve még valamikor a nap elején Demi Kirschnerrel is összefutottam. Ilyen egy igazán sűrű fesztiválozás! :)

Már majdnem búcsúztam volna, amikor Moskát Anitát is sikerült elcsípnem. Ennek különösen örültem, mivel már a táskámban lapult az Irha és bőr, így bár a hivatalos dedikálási óráról lemaradtam, soron kívül beszerezhettem a könyvbe egy aláírást.

Róbert Katalin, Eszes Rita, Novák Vica meg én

És ezzel még nincs vége, hiszen még csak a szombatról meséltem! :) Vasárnap egytől dedikáltam. Köszönöm, hogy eljöttetek, hoztatok Felvont vitorlákat és Érints meg! kötetet is.

Külön köszönöm Juhász Brigittának, hogy újra találkozhattunk. 2017. decemberében egy Alexandrában futottunk össze miközben a dedikálóasztalra vártam. Akkor az Érints meg!-be gyűjtötte az áláírásokat, és jól elbeszélgettünk. Most a Felvont vitorlákkal érkezett. Remélem, még sokszor lesz ilyen alkalom! :) 

Juhász Brigittával 2017-ben és most, a 2019-es Könyvfesztiválon

A dedikálóórám végét kellemesen átbeszélgettem Róbert Katalinnal, akivel annyira jól elcsevegtünk a hajókról, hogy majdnem az asztalnál felejtettük magunkat, pedig már kezdődött volna Szélesi Sándor ideje. Átadtuk a helyet. :) Ám a beszélgetést folytattuk, és nem is csak ketten: Spirit Bliss és Kolozs Kitti is csatlakozott. De erről nincs képem, mert ha Spirittel és Kittivel vagyok, mindig annyira belefeledkezünk a beszélgetésbe, hogy eszünkbe sem jut a fotózás. Na majd legközelebb! (Ó, hányszor fogadtam már meg ezt...)

Miközben Spirit Blissre került a sor a dedikálóasztalnál, Kittivel nekiláttunk felfedezni a zsákbamacskákat. Már régóta ki szerettem volna próbálni. Hú, nagyon nehéz a választás a rövid kedvhozó szövegek alapján! Nem azért, mert nem hívogatóak, épp ellenkezőleg - három befutó közül alig tudtam kiválasztani, melyik legyen. Végül az nyert, amelyik nem fantasyt sejtetett: kicsit el akartam térni a komfortzónámtól.

Szerencsémre a többi is kinyitásra került a közelemben, és mondhatom, egyikben sem csalódtam volna. Egyetlen veszélye van a játéknak: esetleg olyat kap az ember, ami már megvan otthon a polcon. Kitti is így járt az egyik szerzeménnyel, a Nevermore-ral, ezért nekem ajándékozta. Kitti szerintem egy ajándékozótündér és általános boldogságkatalizátor.

Így végül ezekkel a szerzeményekkel térhettem haza:

A képlet-et köszönöm Katona Ildikónak, aki minden KMK-s magyar szerzőnek felajánlott egy példányt. Chiara Pillangólányára már rég kíváncsi vagyok - erotikát írni nagyon nehéz, és ahogy hallom, ez egy kivételesen szépen sikerült kötet. A Kitti-zsákbamacska Nevermore és az általam előásott Kiűzetés a paradicsomból. Végül de nem utolsó sorban egy dedikált Irha és bőr példány.

A könyvmoly énem teljesen elégedett :)

Végül még hadd osszak meg veletek egy kis történetet:

Ha ide téved, ez úton köszönöm az ismeretlen srácnak, aki tudtán kívül írólétem egyik legboldogabb percét adta nekem. A standok között mászkáltam, amikor megpillantottam, ahogyan a Felvont vitorlákkal ismerkedik. Előbb a fülszöveget, majd a könyv elejét olvasta elmélyülten. Esküszöm, nem szoktam olvasók után kémkedni, csendben tovább is haladtam, de kicsivel később még megpillantottam őt, miután már örökbe fogadta a könyvpéldányt. Eszembe juttatta azt, ahogyan magam is rátalálok egy-egy könyvre, amikor a polcokat böngészem. Látni, hogy ez most az én írásommal történik - számomra ez volt a hétvége egyik legmeghatóbb pillanata.

Köszönöm mindannyiótoknak!

Olvass tovább