2018. június 6., szerda

Tenger, hajók, szerelem...


Kb. egy hónapja hosszabb időre eltűntem - férjhez, majd nászútra mentem. Új polgári nevem Ballóné Baráth Veronika (egyébkét a Ballóné-Bellone hasonlóság véletlen, esküszöm! :) ), életem párja Balló Gábor. Olyan sokan kívántatok nekünk boldogságot, annyira jól esett a törődésetek, hogy úgy gondoltam, megosztok veletek is néhány képet :)


Az esküvői szertartás egy hajón volt - mondtam már, hogy imádom a hajókat :D? - a jó magyar tengeren, Balatonfüreden.  A Róza nevű vitorlás-motoros hajó fedélzete harminc fő befogadására képes, ez épp elég hely volt egy meghitt, családias ceremóniához. Azért választottuk a balatoni esküvőt, mert itt, a füredi kikötőben volt párommal az első csókunk, a Balatoni szél szobor alatt.
A fogadalmunk felolvasásakor nagyon meghatódtam, a hitvesi csóknál már legördült egy-két könnycseppem is. :) A napot a Borcsa étteremben zártuk egy finom vacsorával.
Hagyom, hadd beszéljenek helyettem a képek.


Nászútra a maldív-szigeteki Sun Island-et (Dél Ari atoll) vettük célba. Azt hiszem, a maldívi nyaralás amolyan "egyszer az életben" élmény - hosszú, fárasztó út, de az ottani kalandok örökre velünk maradnak.
Ha tipikus képeslapra való, fehér homokpartos, türkiz tengeres-pálmafás tájat képzelünk el, biztosan Maldív az, ami megfelelhet, sőt, túlszárnyalhatja az álomképeket.


A gyönyörű part és a hihetetlenül türkizkék víz csak egy része a varázsnak. Ami engem leginkább lenyűgözött, az a tengeri állatvilág.
De ahhoz, hogy a halak világába leshessek, muszáj volt kipróbálnom a sznorkelezést. Rettegtem tőle.
Kiskoromban féltem a vízben, mert egyszer beleejtettek a medencébe. Nem épp kedves emlék a tüdőmbe hatoló klóros víz és a halálfélelem párosa...
Azóta már részint megbékéltem a dologgal, nem úszok rosszul - egészen addig, amíg a fejem a hullámok felett van. Amint csak egy csepp víz az orromba, szemembe kerül, jön az a fázis, amikor vergődő macskát imitálok.
Hogy egy maszk és egy vacak kis pipa válasszon el a fulladástól? Na ne!
Nos, szükségtelen volt aggódnom. Hamar belemelegedtem a dologba, olyannyira, hogy biztosan a következő nyaralásunkat is úgy tervezzük meg, hogy legyen a környéken jó sznorkelezőhely. Ki tudja, talán még búvártanfolyamra is benevezek egyszer. :)
Amikor Kame szemén át vizsgáltam a Nagy Zátonyt, élt bennem egy élénk álomkép, hogy milyen lehet halak közé merülni, titkokat lesni a horizonton... Nos, élőben is átélhettem ugyanezt, sőt, még többet is :) Például azt, milyen a világ legnagyobb halfajával úszni, vagy épp hallgatni egy delfincsapat csacsogó énekét...


Őt sem hagytam otthon, készítettem egy-két #bookstagram képet, a legjobban sikerültet hamarosan külön posztban is láthatjátok ;)


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése