Üdvözöllek Meridiában!

Többet szeretnél megtudni a Felvont vitorlák világáról és szereplőiről? Ez a három novella épp rád vár Ne maradj le róla!

Meridia trilógia I.

Ismerkedj meg a VI. Aranymosás Irodalmi Válogató nyertes regényével

Novellák

Kellemes olvasgatást kívánok

2018. június 17., vasárnap

Könyvheti feltöltődés


Előző hétvégén én is kinn jártam a Könyvhéten, dedikáltam is, és nagyon élveztem :)
Igaz, ez most sokkal rövidebbre sikerült számomra, mint a Könyvfesztivál. Akkor sokat nézelődtem, vásárolgattam, ez most inkább egy gyors, de annál intenzívebb élmény volt.
Csak egy bő órával a délutáni dedikálásom előtt érkeztem meg a Vörösmarty térre, így sikeresen elkerültem a hírhedt könyvheti esőzést. Azért biztos, ami biztos, lapult egy esernyő a kistáskámban.
És mi még? Azt hiszem, eddig nem is mutattam nektek, mi az állandó felszerelésem:



  • egy doboznyi könyvjelző (Felvont vitorlák és Érints meg! vegyesen)
  • a dedikálós tollam V. K. Bellone vésettel
  • egy-két póttoll a biztonság kedvéért
  • kígyós kitűző (Kittitől ❤)
  • Ouroboros karkötő
  • és valahol a táskám mélyén lapul a szerencsehozó mechanikus zsebórám
Bakti Viktorral ültem egy dedikálóasztalhoz. Nem először volt közös eseményünk, még a könyvbemutatónk is együtt volt, így már ismerősként üdvözöltük egymást. Sok barátja is eljött, akiket külön öröm volt megismernem - mind fantasztikumszerető, kedves ember, akikkel jó volt váltani pár szót.

Mielőtt elkezdődött volna a dedikálás benézett hozzám Spirit Bliss és Kolozs Kitti is. Blissel mindig csak egy keveset beszélhetünk, most is sietett a vonatra, de nagyon örültem, hogy még épp találkozhattunk, sőt, közös fotót is készítettünk.



Nem maradt ki a fotózkodásból Kitti sem, ami azért nagy szó, mert hónapok óta akartunk közös képet, de amikor összefutottunk mindig olyan jól elbeszélgettünk, hogy a kattintgatás bizony elmaradt. Szerencsére ő felkészült a szétszórtságunk elleni harcra 😃


Sőt, még egy kis "nászajándékot" is hozott nekem. Ilyen gyönyörű fa könyvjelzőket, hármat is, egyet-egyet a Meridia trilógia minden leendő kötetéhez. Imádom őket! Szerintem Kittinek könyves meglepetés dobozokat kellene terveznie, mindig olyan jó dolgokat talál ki - és nem csak nekem, más írókat is lepett már meg hihetetlenül könyvhöz passzoló ajándékokkal.


Ez után hivatalosan is elkezdődött a közös dedikálásunk Viktorral, amelyen Rácz-Stefán Tibor kattintott pár jó képet 😊
Köszönöm mindenkinek, aki eljött hozzám! Nagyon élveztem a beszélgetéseket. Olyannyira, hogy kedvet is kaptam folytatni a Meridia II.-t, ami jelenleg Lángoló kikötők munkacímen íródik a gépemen. Mostanság egy kicsit holpontra futottam egy jelenetnél, de a sok barátságos arc és érdeklődés annyira felpörgetett, hogy dedikálás után szaladtam haza a billentyűzetem elé.
Szóval bármikor kérdezzetek, írjatok nekem akár facebookon is, szívesen válaszolok, és még az is lehet, hogy segítetek ráhangolódnom az írásra 😉

Életképek szombatról:




2018. június 6., szerda

Tenger, hajók, szerelem...


Kb. egy hónapja hosszabb időre eltűntem - férjhez, majd nászútra mentem. Új polgári nevem Ballóné Baráth Veronika (egyébkét a Ballóné-Bellone hasonlóság véletlen, esküszöm! :) ), életem párja Balló Gábor. Olyan sokan kívántatok nekünk boldogságot, annyira jól esett a törődésetek, hogy úgy gondoltam, megosztok veletek is néhány képet :)


Az esküvői szertartás egy hajón volt - mondtam már, hogy imádom a hajókat :D? - a jó magyar tengeren, Balatonfüreden.  A Róza nevű vitorlás-motoros hajó fedélzete harminc fő befogadására képes, ez épp elég hely volt egy meghitt, családias ceremóniához. Azért választottuk a balatoni esküvőt, mert itt, a füredi kikötőben volt párommal az első csókunk, a Balatoni szél szobor alatt.
A fogadalmunk felolvasásakor nagyon meghatódtam, a hitvesi csóknál már legördült egy-két könnycseppem is. :) A napot a Borcsa étteremben zártuk egy finom vacsorával.
Hagyom, hadd beszéljenek helyettem a képek.


Nászútra a maldív-szigeteki Sun Island-et (Dél Ari atoll) vettük célba. Azt hiszem, a maldívi nyaralás amolyan "egyszer az életben" élmény - hosszú, fárasztó út, de az ottani kalandok örökre velünk maradnak.
Ha tipikus képeslapra való, fehér homokpartos, türkiz tengeres-pálmafás tájat képzelünk el, biztosan Maldív az, ami megfelelhet, sőt, túlszárnyalhatja az álomképeket.


A gyönyörű part és a hihetetlenül türkizkék víz csak egy része a varázsnak. Ami engem leginkább lenyűgözött, az a tengeri állatvilág.
De ahhoz, hogy a halak világába leshessek, muszáj volt kipróbálnom a sznorkelezést. Rettegtem tőle.
Kiskoromban féltem a vízben, mert egyszer beleejtettek a medencébe. Nem épp kedves emlék a tüdőmbe hatoló klóros víz és a halálfélelem párosa...
Azóta már részint megbékéltem a dologgal, nem úszok rosszul - egészen addig, amíg a fejem a hullámok felett van. Amint csak egy csepp víz az orromba, szemembe kerül, jön az a fázis, amikor vergődő macskát imitálok.
Hogy egy maszk és egy vacak kis pipa válasszon el a fulladástól? Na ne!
Nos, szükségtelen volt aggódnom. Hamar belemelegedtem a dologba, olyannyira, hogy biztosan a következő nyaralásunkat is úgy tervezzük meg, hogy legyen a környéken jó sznorkelezőhely. Ki tudja, talán még búvártanfolyamra is benevezek egyszer. :)
Amikor Kame szemén át vizsgáltam a Nagy Zátonyt, élt bennem egy élénk álomkép, hogy milyen lehet halak közé merülni, titkokat lesni a horizonton... Nos, élőben is átélhettem ugyanezt, sőt, még többet is :) Például azt, milyen a világ legnagyobb halfajával úszni, vagy épp hallgatni egy delfincsapat csacsogó énekét...


Őt sem hagytam otthon, készítettem egy-két #bookstagram képet, a legjobban sikerültet hamarosan külön posztban is láthatjátok ;)