Az idei Könyvhét új helyszínen, a Dunakorzón volt, ami számos új élményt vitt az eseménybe:
1. a kilátás csodaszép
2. a standok kevésbé hatnak zsúfoltak, kényelmesebb végigsétálni köztük
3. garantált ajándék napszúrás
Délután egytől - vagyis a legnagyobb hőségben - dedikáltam, Chiarával és Bálint Erikával egy asztalnál. Örültem, hogy találkozhattam velük, igazi csajos, beszélgetős hangulat volt az asztalnál.
Bessenyei Gábort váltottuk, aki meglepetésünkre lecsukott napernyő mellett üldögélt, ami rendkívül merésznek tűnt a kánikulában. Egészen addig, míg nem világosított fel minket, hogy az árnyékgenerátor egyszerűen csak rossz, folyton felkapja a szél, és ettől esetleg olvasókra is támad. Jelentem, hárman (és még pár segítőkész barát) megküzdöttünk a problémával, sikerült megzabolázni a makrancos ernyőt, és mind a hárman el is fértünk alatta.
Azt hittem, a hőségriadó elriasztja az olvasókat, de tévedtem. Legnagyobb örömömre találkozhattam veletek - igazi hősök vagytok! :) Volt, aki felkészülten érkezett, egy hosszú-hosszú listával, mert számos aláírást gyűjtött (remélem, sikerült mindet megszerezni!), volt, akinek legalább olyan menő kígyótetoválás tekergett a karján, mint a könyvborítón lévő... csupa érdekes személyiség. Ilyenkor mindig feldob, hogy látom, milyen sokféle kalandor fordul meg Meridiában.
A mostani eseményre nem egyedül érkeztem, a háttérben a férjem is szorgoskodott, és készített pár képet a standon sorakozó kötetekről.
Megfogadtam, hogy most nem veszek könyvet, mert még a Könyvfesztiválos beszerzéseim nagy része is olvasásra vár, de persze, hogy elcsábultam. Őt fogadtam örökbe - léleksimogató, pszichológiás és hörcsögös, az én lelkemnek most ez márpedig kellett (már olvasom, a felénél járok, nem bántam meg a döntést):
Jó volt sétálgatni a parton, figyelni az embereket, megkóstolni az ivókút vizét (palackszám), vagy épp csendben andalogni egy kicsit a közeli sétálóutcán. Remélem, megtartják ezt a helyszínt.
Búcsúzásként egy fáradt, de boldog selfie :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése