Újévi áldozat

A novella teljes szövege a Fiatal Írók Társaságának blogján olvasható. Ha tetszik az ízelítő, kövesd a bejegyzés alján található linket!

Újévi áldozat

Piszkosszürke felhők takarták a napot, a verebek tollukat borzolva megültek a bokrok ágain. A csendet csak az enyhe szellő susogása törte meg – ideje volt hazaindulnom a vadászatból. Úgysem fogtam a madáretetőknél semmit, ráadásul a mancsom is kezdett sajogni.

Alig értem be a veteményesbe, máris megérkeztek az első hópelyhek. Eleinte elhervadt mind, ahogy földet ért, de amint megérkezett a fősereg, a fehérség elhódította magának a fagyott barna tájat. Sűrű függöny libegett a szemem előtt, és a ragacsos pelyhek megültek a bundámon, hiába próbáltam lerázni őket. Mindent egybevetve: jogosan könyöröghettem éjszakai menedékért.

- Segítség! Nyissák ki, azonnal! Meghalok! Esküszöm megfagyok – kiabáltam az ajtónál. A lakkozott fa élesen csikorgott, ahogy végighúztam rajta a karmomat. - Hát van szíved? Megfagyok!

Szerencsémre a vastagbokájú, rózsaszín papucsos gazda nyitott ajtót – vele sosem kellett sokat egyezkednem. Egy ideig kérettem magam, csak hogy érezze, neki teszek szívességet, ha a közelében töltöm az estémet...

Folytatás